3. Fejezet

Meghoztam a következő részt, kissé lemaradva a többitől de remélem maradtak még régi és lesznek még új olvasóim is akiknek tetszeni fog a történetem!
Újból elkezdem ezt a blogot, bár még csak ez lesz a harmadik rész, de remélem nemsokára tudom hozni a következőt is!
Köszönöm a csodás 8 feliratkozómat és az 1200+ oldalmegtekintést!
Kommentelni, feliratkozni ér!
Jó olvasást minden Hercegnőnek!
Kisses -C

Az egész iskola egy régi kastélyba volt, amit egy parkosított terület vett körül. Hatalmas területet foglalt el az egész. Hercegnők és hercegek üldögéltek a padokon, tanultak vagy csak szimplán beszélgettek. Olyan érzésem volt, mint ha már jártam volna itt. Minden olyan ismerős volt, mégsem emlékszem rá. Talán gyerekkoromban ellátogattunk ide valamikor. Eddig sose jártam igazán iskolába, nekem magán tanárok jutottak főként. Egy normális iskoláról is csak annyi elképzelésem van, mint amennyit a filmekben és sorozatokban láttam. Fogalmam sincs, hogyan megy ez. Végül is… Észországnál bármi jobb. Senkin sem láttam egyenruhát, meghagyták mindenkinek az egyéniségét. Érdekes.
- Üzenjenek a szüleimnek, hogy holnapra várom a lovamat és a kocsimat is. –mondtam a sofőrnek.
- Kérem Felség, a szülei már mindent elintéztek ennek kapcsán. –bólintott a sofőr és átadott egy slusszkulcsot és egy istálló címét.
- Elismerésem irányukba. –csodálkoztam. –Köszönöm. Vigyék be a bőröndjeimet és már mehetnek is. –feleltem nyugodtan. Jobb lett volna, ha ez a csere sose derül ki. Rendes szüleim lennének, kevesebb problémám lenne. Még az sem érdekelt volna, ha annak tudatában maradok, hogy az igazi szüleim meghaltak. Ezt is épp elég feldolgozni. Főleg ha az igaziak ezerszer rosszabbak. Egyedül akartam felfedezni a területet, hogy kicsit magaménak tudhassam. Egy jó ideig úgyis itt leszek. A kastély mögé érkezve egy hatalmas kertet találtam tele rózsákkal. Az illatuk az egész környéket belengte, még méterekkel arrébb is. Tovább menve felfedeztem egy golf pályát, egy uszodát és egy futópályát. Kezd egyre érdekesebb lenni. Lementem teljesen a futópályáig ahol épp órát tartottak. A herceg képző is a közelben lehetett, mert nagyon sok fiút láttam az iskola területén. A lelátó mögött észrevettem egy gyönyörű motort, amibe azonnal beleszerettem. Először körülnéztem, hogy van-e valaki a környéken és csak utána mentem közelebb hozzá. Pár éve nekem is egy ugyanilyenem volt metál kékben, de ez a motor éjfekete volt. A kulcsot a motorban hagyták rajta a bukósisakkal. Még egyszer alaposan körbe néztem és eldöntöttem, hogy egy kör erejéig senkinek sem fog hiányozni.

 Felvettem a bukósisakot, beindítottam a motort, amikor valaki utánam kiabált. Fenébe. Cselekednem kellett. Azonnal gázt adtam a motornak, de nem voltam elég gyors. Valaki felugrott mögém, én elvesztettem az irányítást a motor felett, amivel azonnal felborultunk.
- Normális vagy?! –üvöltött velem a srác. –Kinyírtad a motorom!
Szörnyen fájt a fejem, miután a földre érkeztem, és a napsütéstől azt se láttam, hogy ki ordít velem. Nagy nehezen felálltam kissé kábán, és csak utána vettem szemügyre a srácot. 20 év körüli lehetett, barna haja és zöld szeme volt. A látásom kissé homályos volt, ezért még ez az információ sem volt biztos számomra. Helyesnek és izmosnak tűnt, de jelenleg csak ordítani tudott. Idegességemben arcon vágtam, amitől azonnal csendben lett.
- Végre csend van. Ha ennyire ideges és nyugtalan típus vagy akkor vegyél be egy nyugtatót, de ne velem ordíts. Oké, tettem, amit tettem. De ezt meg lehet beszélni kulturáltan is. Másrészt te hagytad benn a motorban azt az átkozott kulcsot! –válaszoltam kissé lenézően. A srác meglepődött a válaszom hallatán, úgy látszik, nem ehhez van hozzászokva. Hercegnek tűnt, nem tudtam volna testőrként elképzelni.
- Mivel itt senki nem lop el semmit! Mégis kinek képzeled magad? –háborodott fel a srác. Mondhatnám neki, hogy csak egy körre kellet, de nem hinne nekem. Már úgyis elítélt egy tolvajnak. –Nem tudom, hogy kinek az udvarhölgye vagy, de azonnal fizesd ki a kárt!
- Már ne is haragudj, de hercegként ez nem pofátlanság tőled? –fogtam a fejem. –Legalább egy összeget mondj. –kotorásztam a táskámba a csekkfüzetemért. Még az se zavart, hogy udvarhölgynek nézett, csak essek már túl rajta. Túl sok veszekedést hallgattam már végig ahhoz, hogy ezen is felhúzzam magam, hiszen én hibáztam. Végre megtaláltam és már írtam volna egy körülbelüli összeget, amikor a srác megállított.
- Hagyd csak. Nem számít. Úgyse tudnád kifizetni a kárt. –legyintett sajnálkozva. A dühe kezdett lecsillapodni. Remélem átváltunk egy normális beszélgetésre. –Kissé arrogáns voltam veled.
- Enyhén fogalmaztál. –sóhajtottam.
- Ashton Lambrick vagyok a Nyugati Királyságból. –rázott velem kezet.
- Gwendolyn de Clare Észországból. –mutatkoztam be én is.
- A hírneved megelőzött. –mosolyodott el Ashton.
- Lehetséges. Legyek én bármelyik vezető országnak a trónörököse, akkor is csak a hibát keresik bennem. –húztam mosolyra a számat.
- Az újságírók mindenkiben a hibát keresik, hogy mikor szaggathatnak darabokra. –nevetett kínosan Ash. –Mostantól itt fogsz tanulni?
- Észországnál bármi jobb. –feleltem nyugodtan. – Bár én azzal a szóval élnék, hogy ide száműztek.
- Higgy nekem, itt sokkal jobb életed lesz. –nézett a szemembe Ash.
- Ennyi botrány után aligha. Az emberek többsége még kevesebbért is elítéli a másikat. –vontam vállat.
- Este lesz egy buli a herceg akadémián, gyere el, bemutatlak pár embernek. –tett fel egy ajánlatot Ash. – Ha keresed a botrányt, itt igazán megtalálod.
Tönkre tenni Észország hírnevét? Bármikor benne lennék.
- Rendben, benézek. –mosolyogtam. Kevés ember van aki ilyet ajánlana fel nekem első találkozáskor. Meg kell őt becsülnöm a későbbiek során, mert egy igazán jó szövetségest lelhetek meg benne.
- Kilencre érted megyek. –bólintott Ash. –A testőrödet már megtaláltad?
- A mimet? –lepődtem meg. Vagy nagyon jól vigyázok magamra, vagy hülye vagyok. Eddig sose volt testőröm. Sehol se rendeltek ki mellém.
- Ezek testőrtanoncok, akik a hercegnő akadémia tanulóit védelmezik a gyakorlati évükben. –magyarázta Ash. –A lényeg az, hogy neked kell megtalálnod őt.
- Akkor tojás keresés helyett, testőr keresés van. Izgi. –sóhajtottam.